„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.” Schneider Mátyás szállítmányozó mondja ezt Hippolytnak, az úri lakájnak, amikor már minden türelme elfogy.

„Vajon a színházlátogatók négyszáz évvel ezelőtt is ugyanazokon a poénokon kacagtak fel, mint mi manapság, s ugyanazoknál a fordulatoknál kaptak a homlokukhoz? Mit adhat nekünk ma egy négyszáz éves komédia? Mindenekelőtt nem árt, ha nevetünk rajta. Még szerencse, hogy a szerelem kifejezetten humoros dolgokra képes."

Minden diktátor valahol egy bohóc. Eljátssza a demokrácia és a jól működő társadalom paródiáját. Egyszerre hordozza a nevetséges kisember és a közveszélyes őrült sajátosságait. És minden diktátor egy estimesével ringatja álomba a híveit, egy olyan mesével, amelyben ő a hős, aki újra és újra megmenti népét a gonosz sárkánytól.