Linda unja 17 éves házasságát, angol kertvárosi életét, a negyedik x közeledtét, de főleg a férjét, George-ot. Erről azonban a férfi nem akar tudomást venni, neki minden úgy jó, ahogy van. De amikor George elalszik szeretkezés közben, Lindának végképp elege lesz: úgy érzi, joga van még minőségi érzékiséghez, figyelemhez, szerelemhez, élethez. Válni akar.

„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.” Schneider Mátyás szállítmányozó mondja ezt Hippolytnak, az úri lakájnak, amikor már minden türelme elfogy.

Egy napsütötte olasz kisváros főterén járunk a hatvanas–hetvenes évek fordulóján, ahol a tenger illata, az örökzöld slágerek és a félreértések legalább olyan sűrűn keringenek, mint a szerelmi vágyak. A történetet a korszak legnagyobb olasz slágerei kísérik, amelyek hol lírai aláfestésként, hol szenvedélyes kommentárként szólalnak meg.