„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.” Schneider Mátyás szállítmányozó mondja ezt Hippolytnak, az úri lakájnak, amikor már minden türelme elfogy.

A fiatal Illésházy László gróf csak adósságokat örökölt. A családi kastélyt Malomszegi báró vásárolja meg és lányával, Lilivel be is költöznek. László éppen távozni készül, amikor az új tulajdonosok megérkeznek. Lili a kastély lakájának véli Lászlót, aki szívesen belemegy ebbe a játékba, nemcsak azért mert színpadi szerzőként érdeklik a különleges szituációk, hanem mert a fiatal lány első látásra elbűvöli.

Egy napsütötte olasz kisváros főterén járunk a hatvanas–hetvenes évek fordulóján, ahol a tenger illata, az örökzöld slágerek és a félreértések legalább olyan sűrűn keringenek, mint a szerelmi vágyak. A történetet a korszak legnagyobb olasz slágerei kísérik, amelyek hol lírai aláfestésként, hol szenvedélyes kommentárként szólalnak meg.