A Piaf-marche / Piaf-menet a tragikus sorsú, viharos életű francia sanzonénekesnő hommage-a, Edith Piaf harcokban és önmarcangolásban gazdag életéről, szélsőséges, sokszor végletes személyiségéről, sikereiről és sikertelenségeiről beszél, esszenciálisan, a zene és a képek nyelvén. Megidézi azt a kort, amelyben a művészeknek nagyon nagy utat kellett bejárniuk az elismertségig.

Hat vadidegen, három férfi és három nő érkezik egy csoportterápiára. Kezdetét venné az analízis annak rendje és módja szerint, azonban egy apró hiányosság hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos?

„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.” Schneider Mátyás szállítmányozó mondja ezt Hippolytnak, az úri lakájnak, amikor már minden türelme elfogy.