„Vajon a színházlátogatók négyszáz évvel ezelőtt is ugyanazokon a poénokon kacagtak fel, mint mi manapság, s ugyanazoknál a fordulatoknál kaptak a homlokukhoz? Mit adhat nekünk ma egy négyszáz éves komédia? Mindenekelőtt nem árt, ha nevetünk rajta. Még szerencse, hogy a szerelem kifejezetten humoros dolgokra képes."

Székely János drámájának fojtogató a levegője. Helyesebben az izgalom és az abszurditás felkorbácsolta légszomj fojtogat. Tulajdonképpen pszichológiai hadviselésről van szó, amilyet mindennapi játszmáink vagy európai létünk során vívunk.

Egy napsütötte olasz kisváros főterén járunk a hatvanas–hetvenes évek fordulóján, ahol a tenger illata, az örökzöld slágerek és a félreértések legalább olyan sűrűn keringenek, mint a szerelmi vágyak. A történetet a korszak legnagyobb olasz slágerei kísérik, amelyek hol lírai aláfestésként, hol szenvedélyes kommentárként szólalnak meg.