„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.” Schneider Mátyás szállítmányozó mondja ezt Hippolytnak, az úri lakájnak, amikor már minden türelme elfogy.

Móricz Barbárok című novellája a magyar irodalom egyik legismertebb és legerősebb szövege. Nyerssége, mélysége, ösztönszerűségében is szentséges atmoszférája utolérhetetlen. Ezt szeretnénk mi is kihangsúlyozni, és megmutatni a (népi)lét olykor durva, olykor buja, olykor pajzán, olykor erőszakos, de ugyanakkor szentséggel teli, részvéttel teli, hittel teli világát. Ez a kettősség ugyanis mai életünkben is ugyanúgy jelen van.

A Piaf-marche / Piaf-menet a tragikus sorsú, viharos életű francia sanzonénekesnő hommage-a, Edith Piaf harcokban és önmarcangolásban gazdag életéről, szélsőséges, sokszor végletes személyiségéről, sikereiről és sikertelenségeiről beszél, esszenciálisan, a zene és a képek nyelvén. Megidézi azt a kort, amelyben a művészeknek nagyon nagy utat kellett bejárniuk az elismertségig.