Színház
32 program
A darabot a romákra jellemző sokszínűség és kirobbanó érzelmi gazdagság jellemzi. A különböző kulturális közegekből, színterekről érkező alkotók és előadók jól tükrözik a roma kultúra sokszínűségét. A produkció kiemelendő erénye az a szándék, hogy a kortárs művészet területei találkozhassanak a színpadon.
Az előadást Weöres Sándor címadó verse inspirálta. A látomásvers világa szabad, csapongó, szabálytalan, és mint Weöres költészete nagyon gyakran – korhatár nélküli. Az előadás ezt a nyelvezetet teremti újra a színpadon Mezei Ildikó és Taskovics Éva képzőművészek festményeivel, grafikáival és animációival.
Shakespeare Vízkeresztjében minden megvan amire a színház vágyik. Csak játék, csak szerelem, csak álom, csak küzdelem, csak félelem, csak rettegés, csak kétségbeesett harc a magány ellen, remény a szerelemért, az őrületért, az egyetlen igazságért, hogy igen létezik és van és uralkodik és lehet hinni benne, ha nem is hinni, inkább csak kutatni.
Zalán Tibor színpadra álmodott meséjéhez a Ghymes együttes ikerlelkének, Szarka Gyulának a kiváló zenéje párosul, emlékezetes perceket okozva kicsinyeknek, nagyoknak, jó- és rosszkedvű nézőknek egyaránt!
Az ismerten felcsendülő operett dalok mellett, a hétköznapi együttélés törvényszerűségeinek ellentmondó, megmagyarázhatatlan érvényességű társadalmi hierarchia csúcsának hatalma is valós jelenség.
Első felvonás: Időtlen idők (részlet) Második felvonás: Poly
A Száz év magány egész Latin-Amerika nemcsak leghíresebb de legreprezentatívabb regényévé is vált. A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain.
Lázadás, szabadság, szerelem. Ami egyszerre fölszabadító és halálos, szárnyakat ad és összetör, elpusztít. Ezekről szól a tobzódó és szertelen Psyché.
A magyar nemzet történelmének nagyon sok meghatározó dátuma van, de 1918 kiemelt helyet foglal el ezek között. Száz évvel ezelőtt a magyar nemzet elveszítette hazájának kétharmadát. Tizennyolc című előadásunk a nagy háború utolsó évében játszódik, és lényegében a Magyar Királyság utolsó három napját mutatja be, ami 1918 októberének utolsó három napja.
„Én vagyok János vitéz” – mondják sorban az előadás fiatal színészei a „János vitéz misszió” című előadásban. A Nemzeti Színház 2014-ben bemutatott nagyszabású János vitéz előadásában minden évadban seregnyi színésznövendék játszik – színházi beavatásuk egyik állomásaként.
Sok energiával és humorral induljunk, és fedezzük fel Shakespeare klasszikus darabját egy olyan előadásban, amiben a közönség tagjait is a színpadra invitálják. Felnőttek és gyerekek egyaránt a tündérek varázslatos világába kerülnek, egymást kergető szerelmesek és ügyetlen építészek közé, akik színészként pózolnak.
A címbéli utalás Shakespeare „utolsó felszabadult és vidám darabjára a komédiák sorában” nem véletlen: az előadás a közismert (?) vígjáték táncszínházi adaptációja.
A vihar A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadása
Az orosz U Mosta Színház egy vígjáték-varázslatot (vagy varázs-vígjátékot) mutat be a nézőknek. A játék intrikával és rejtélyek örvényével fűszerezett, amiket a színészek a leghihetetlenebb módokon oldanak meg az utolsó pillanatban.
A Kulcsár Noémi Tellabor társulat a két évvel ezelőtti Szentivánéji álom ( a fenti képen) után újabb Shakespeare remekművet hoz el Gyulára!
Ez a Sok hűhó semmiért kifejezetten fiatal közönség számára készült, a szöveg stílusa és a zene ismerős számukra, ezáltal válhatott közkedveltté a fiatalok körében. Az előadás ugyanakkor megérdemli, hogy minél többen lássák, az eredeti mű nagyon erőteljes és szellemesen színpadra állított változataként.
Az előadásban a shakespeare-i vígjátékok jelenetein keresztül elevenedik meg Shakespeare korának világa. Ahogy Ekkehart Krippendorff Shakespeare komédiáiról szóló könyvében írja: „a komédia megmutatja, hogy a közösségen belüli együttélés szükséges és lehetséges, mivel a különböző emberek, hibáik, szeszélyeik, hóbortjaik és összeférhetetleségük ellenére is együtt kell hogy éljenek.”
Ez az élénk, dinamikus produkció cirkuszi hagyományokon alapul, tele van teátrális varázslattal, meglepő színpadi megoldásokkal.
A Borisz Davidovics síremléke a jugoszláv irodalom egyik legfontosabb könyvének számít 1976-os megjelenése óta. A furcsán borgesi világot felrajzoló, kusza, tényekből és azok hiányából gazdálkodó címadó novella a biográfia lehetetlenségét teszi meg témájává.
Santiagón az öreg halászon minden öreg, csak a szeme nem, mert a szeme párja vidám és törhetetlen, s olyan kék, akár a tenger. A tenger – la mar – nagy kegyeket osztogat vagy tagad meg, mert olyan a természete mint az asszonyoknak, vagy akár a halász elhalt feleségének.
Galambos Attila – Bodor Böbe: Frida Kahlo Szenvedélyes életigenlés egy részben A Bartók Kamaraszínház előadása
A darabot többek között Boccaccio erotikus novellái is ihlették, de a mai nézőnek íródott: nagyon hasonlít a tévés sitcomhoz: az egyik vicc követi a másikat, a dramaturgiája gyors és sodró lendületű. Azt szerettem volna elérni, hogy a tévéhez szokott néző egy másodpercig se unatkozzon.
Hubay Miklós – Ránki György – Vas István: Egy szerelem három éjszakája A nagyváradi Szigligeti Színház előadása
A Tomcsa Sándor Színház előadásában tanúi lehetünk az első székely bábhős megszületésének. Ő a vásári bábjáték mintájára létrejövő hős: a Hargita hegyeinek Vitéz Lászlója, a furfangok Paprika Jancsija – becsületes nevén: Rengeteg Ábel.
Ez az előadás letisztult formában szembesít a minden nap megélt vagy éppen eltaszított jelenünk kérdéseivel, melyeknek fizikai mélységét egy különlegesen kiépülő és folyamatosan átalakuló tér biztosítja.
Jordi Garcelan kortárs katalán drámaíró és műfordító színművei valós időben, egyetlen helyszínen játszódnak, lehengerlő humorral, miközben alig észrevehetően társadalmi kérdéseket kínálnak megvitatásra. Legismertebb drámája, a többszörösen díjazott.
Történik egy erdélyi faluban, adventi időszakban, amikor « a Fekete felhő,… ráereszkedik a falura és megzavarja a nyájakat és az emberek jóravaló lelkét, » és nem marad más, csak a remény, hogy « nem veszett el bennünk a lélek ! »
Egy nyugodt, csendes kisváros, valahol az alföldön. Ide érkezik haza a színésznő, aki éppen személyes és szakmai válságát éli. Azért jön, hogy eladja az örökségét és a kisváros csendjében kissé összeszedje gondolatait. Minden egyszerűnek tűnik: csak elintézi a hagyatékot, összefut néhány régi baráttal, aztán visszatér, hogy folytassa a napi rutint...
A Gyulai Várszínház felolvasószínháza
A projekt egy kutatással egybekötött alkotói folyamat, amely a romániai családok jelenlegi helyzetéről indít párbeszédet úgy, hogy folyamatosan figyel az esemény résztvevőire. Az előadás létrehozói 2016 márciusában több mint 70 mélyinterjút készítettek Erdélyben élő 12 és 19 év közti fiatalokkal, illetve felnőttekkel a szülő-gyermek kapcsolatról.
Az előadás az embert boncolgatja, a döntést vizsgálja és igyekszik bemutatni, hogy az élet, néha tényleg csak egy pillanaton múlik! Igaz történetek, zene, fény és sötét. A döntés a miénk, de talán létezik kiút…